Korunk a válságok kora, írta Berényi Dénes akadémikus 2012-ben megjelent dolgozatában (Berényi, 2012, 143.). A válság az emberi tevékenység valamennyi területére kiterjed: gazdaság, kultúra, erkölcs, oktatás stb., de a tudomány tartja viszonylagosan „stabil” helyzetét. Az emberek bíznak a tudományos eredményekben, a Magyar Tudományos Akadémia megbízhatósága és tekintélye minden más szervezetet megelőz. A tudósok kritikusabbak a közvéleménynél. Beismerik, hogy a tudomány mindenhatósága mítosz, és a tudomány ma már nem a középkori sötétség ellen harcoló hős. A tudomány maga a tekintély, a racionális dogmatika. Most a szakember a szent és sérthetetlen. A tudomány eredeti célja a lét nagy kérdéseinek vizsgálata, az igazság kiderítése és az emberiség szolgálata volt. Napjainkban bevethető harci eszköz rejtett életérdekek szolgálatára. A hatalmi helyzet az orvostudományban a legkétségtelenebb. Az orvosbiológiai kutatások válságáról ma már nyíltan cikkeznek a legtekintélyesebb szaklapok (The Lancet, Nature, Science) is, és a tudományos kísérletek valódi átláthatóságát (transzparencia) és ismételhetőségét (reprodukálhatóság) sürgetik (Nature Editorial, 2018; Nosek et al., 2015). A The Lancet szerkesztője (Horton, 2015) kijelentette, hogy jelenleg a tudomány a sötétség felé halad, a szakirodalom fele hamis eredményeket közöl, a szerzők gyakran világnézetük szerint módosítják adataikat, visszaélnek a statisztikai vizsgálatokkal, nem a minőség, hanem a siker a fontos (sok impaktfaktor és független idézettség). A siker hajszolása az eredmények manipulálását segíti, és a reprodukálhatóságát nehezíti. A tudomány megújulásához újabb és újabb irányelveket dolgoznak ki. Noha a tudomány művelői tisztában vannak azzal, hogy a transzparencia és a reprodukálhatóság a tudomány alapvető kritériuma, de a gyakorlatban ezek az elvek kevéssé érvényesülnek. Például a legfontosabb rákkutatási eredményeknek csak 11%-a reprodukálható (Alberts et al., 2015). Az akadémiai jutalmazó rendszer nem pártolja eléggé a minőségi munkát, a transzparenciát és a reprodukálhatóságot, helyettük inkább az innovációra és a mennyiségre, azaz a minél több új és pozitív eredményt felmutató publikációra helyezi a hangsúlyt. A tudományos folyóiratok kiadói (Elsevier, Taylor and Francis, Willey, Springer) tisztességtelen eszközökkel hajszolják a profitot. Nem kiszolgálják, hanem szemérmetlen módon kizsákmányolják a tudósokat. Kiadásuk jóformán nincs, csak bevételük. A legnívósabb munka közléséért is a kutató fizet. A kézirat minőségi elbírálását más kutatók ingyen végzik. A kész termékért is a kutatók fizetnek. A közpénzből (pályázatok) készült kutatási eredményeket a kiadó birtokolja és árulja. A holland Elsevier 35%-os haszonkulccsal dolgozik (Varga, 2016). Ma a világ tudományos információinak csaknem 90%-a négy – köztük az Elsevier – kiadónak „álcázott” pénzügyi befektető csoport tulajdona (Monok, 2016). A kiadók agresszív uzsorás viselkedése miatt indult el az Open Access (szabad hozzáférés) mozgalom 2002-ben. Célja, hogy a kutatási eredmények szabadon hozzáférhetők legyenek az interneten. A mozgalmat az Európai Unió és az amerikai National Institutes of Health is támogatja. A kezdetek után tizenhét évvel a kutatók többsége még mindig ragaszkodik a hagyományos folyóiratokhoz és közléshez. Fiatal kutatók legfontosabb célja a karrierépítés, ezért kedvelik a tekintélyes (magas impaktfaktorú) lapokat. A tudományos információáramlás uralásának megakadályozása sem jelentené a válság megoldását, mert a válság általános. A tudomány és a racionális gyógyítás válsága is csak része az elanyagiasodott életszemléletnek.